Végre haza értem!
Annyi szenvedés és stressz után itthon vagyok.
Az utolso előtti napon Marc közölte velem, hogy nem maradhatok tovább a lakásában, mert ez számára is kényelmetlen már, valamint nem fizeti tovább a telefonszámlámat, mert másokkal is beszélek...kicsit röhelyesnek találtam, de igaza volt.
Éppen kezdtem összeszedni a cuccomat, és visszamenni Johnhoz, amikor John telefonált.
"Szia, siess haza, mert ki kell költözni még ma..."
Na, nem is kellett több, engem elkapott sirogörcs. Hova a picsába menjek most, se Marc, se John...nagyon nehéz helyzet volt.
Végülis a főbérlőtől sikerült még egy éjszakát kicsikarni a lakásban, ezért ott aludtunk. Másnap szedtem a cuccomat és amilyen hirtelen megérkeztem Svájcba, olyan hirtelen is jöttem haza, minden cuccommal együtt.
Utoljára azért nem tudtam megállni, hogy ne irjak egy-egy levelet John ill. Rachelnek. Tele igazságokkal és őszinte gondolatokkal....tehát még utoljára jol bekavartam....biztosan emlékezni fognak rám :-)

A baseli kalandok ezzel véget értek. Itthon vagyok, biztonságban. Hála Pitnek, aki minden nap velem volt, aki bármikor készségesen segitett. No meg a csajok és a többi barátom, aki támogatott engem, biztattak vagy éppen noszogattak, hogy jöjjek haza.

Köszönöm nektek, barátaim!